David Irving
| David Irving | |
 | |
| Született |
1938. március 24. (81 éves) Brentwood, Essex, Anglia |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | brit |
| Gyermekei | öt lány |
| Szülei | John James Cawdell Irving és Beryl Irene Newington |
| Foglalkozása | író, történész |
| Iskolái | London University, University College, London School of Economics |
 A Wikimédia Commons tartalmaz David Irving témájú médiaállományokat. | |
David John Cawdell Irving (Brentwood, Essex, 1938. március 24.) angol író, történész, „a világ legügyesebb holokauszt-tagadója”.[1] A brit történész szakma nagyobb része a náci eszmék propagandistájának tekinti.[2]
Tartalomjegyzék
Munkássága[szerkesztés]
Megtanult németül, és hosszabb időt töltött Nyugat-Németországban a nemzetiszocializmus történetét kutatva. Hatalmas munkát végzett a források kutatásában, de annak eredményeit gyakran meghamisította és saját prekoncepciója szerint használta fel.[3]
21 éves korától jelentek meg cikkei német folyóiratokban. Első, fő vonalaiban kifogástalan könyve, a The Destruction of Dresden (Drezda elpusztítása) 1963-ban jelent meg.[4] Legjelentősebb munkája, a Hitler's War (Hitler háborúja) 1977-ben látott napvilágot. Irving Hitler szerepével kapcsolatban eleinte a részleges felmentést alkalmazta, majd fokozatosan a történelmi és az erkölcsi nagyság magaslatára emelte őt.
Élesen támadta a hivatásos történészeket, munkáikat kigúnyolta. Saját munkája során azonban a dokumentumokat manipulálta, kiragadott részletekből megdöbbentő saját téziseket állított fel, irreleváns forrásokra hivatkozott. Lábjegyzeteiben egyszerűen nem létező levéltári jelzetek is előfordulnak. Ő az egyik „atyja” annak a tézisnek is, hogy a Szovjetunió 1941 júniusában készen állt Németország megtámadására. Ezt egyértelműen hamis bizonyítékokkal „támasztotta alá”.[5]
Irving később németországi neonáci gyűléseken felszólalva már megrögzött Hitler-rajongónak bizonyult.[6]
Művei[szerkesztés]
- 1963 - The Destruction of Dresden
- 1977 - Hitler's War
- 2007 – Nürnberg: Az utolsó csata
Magyarul[szerkesztés]
- Felkelés! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956; ford. Tudós-Takács János; Gede, Bp., 2003
- Apokalipszis 1945. Drezda elpusztítása; ford. Tudós-Takács János; Gede, Bp., 2005
- Nürnberg: az utolsó csata; ford. Major István; Gede, Bp., 2007
- Hitler háborúja és a hadiösvény; ford. Molnár Ferenc; Gede, Bp., 2012
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ ShermerGrobman 2002 49. oldal
- ↑ "Nagy-Britanniában, ahol nincs törvény a holokauszt tagadása ellen, Irving már teljesen hitelét vesztette, amikor sikertelenül próbálta perelni Deborah Lipstadt történészt 1998-ban azért, mert holokauszt-tagadónak nevezte őt. (In Britain, which does not have a Holocaust denial law, Irving had already been thoroughly discredited when he unsuccessfully sued historian Deborah Lipstadt in 1998 for describing him as a Holocaust denier.)" Callamard, Agnès (April 2007), "Debate: can we say what we want?", Le Monde diplomatique
- ↑ „Hitler historian loses libel case”, BBC News, 2000. április 11. (Hozzáférés ideje: 2010. január 2.)
- ↑ Lukacs 1998 36. oldal
- ↑ Lukacs 1998 39. oldal
- ↑ Lipstadt 1993 8. oldal
Források[szerkesztés]
- David Irving (angol nyelven). ADL. [2010. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 3.)
- ↑ Liptadt 1993: Lipstadt, Deborah. Denying the Holocaust: The Growing Assault on Truth and Memory. New York: Free Press (1993). ISBN 0-02-919235-8
- ↑ Lukacs 1998: Lukacs, John. A történelmi Hitler. Budapest: Európa (1998). ISBN 963-07-6328-1
- ↑ ShermerGrobman 2002: Shermer, Michael. Denying History. Berkeley, CA: University of California Press (2002). ISBN 0-520-21612-1
|
